Ez a kisregény egy tizenéves srácról szól, aki dobolni tanul és rocksztárnak készül. Dobtanára ritmusképleteken kívül az élet dolgaira is okítgatja tanítványát. Megmutatja neki, hogyan érdemes zenét hallgatni, megtanítja a felelősségvállalásra, és arra is, hogy mit kell tenni egy olyan könyvvel, ameléynek üresek a lapjai. Alább részlet az írásból:

Könnyű szellő legyintette meg arcom, és gyerekhangokkal telt meg az erdő, nevetéstől visszhangzott a korábban néptelen tisztás. A lantos eltávolodott, és valami baljóslatú volt készülőben. Láttam, amint gépek közelednek, elsötétül az égbolt, és mindent kattogás, zakatolás fülsértő disszonanciái töltenek meg. Pokoli gitárszóló hasított a csilingelő hangokba, és mielőtt a gépek letarolták volna a tisztást, megnyílt az égbolt, és visszatért a harcos. Kezében ítélőtábla és kard. Láng borított el mindent, a harcos kíméletlen volt, és pusztító. Hangja szárnyalt keresztül időn és téren, és megjövendölte a világ végét, amikor minden mozgó megáll, minden egy lesz, és egy lesz minden, s nem marad más, csak egy történet béna kősziklába vésetten. Aztán csend, sötétség, és egy elhagyott, romos lépcsősor valahol a távolban felfelé a mennyországba.