Dunaújvárosban születtem abban az évben, amikor a Pink Floyd megjelentette a prizmás borítójú lemezét az óraketyegésekkel meg a szívdobogással, illetve egy hosszú hajú fiatalember is a picra dobott egy albumot, amelynek a borítóján egy csőharang volt látható. Talán mindezen egybeesések is hozzájárultak ahhoz,  hogy már gyermekkoromban hangsúlyos szerepet foglaljon el a zene.

Később sem javult állapotom, sőt a szövődmények odáig vezettek, hogy tizenévesen dobolni tanultam és rockzenésznek készültem - sok más hasonló törekvésekkel megáldott kortársammal egyetemben. Az álmokból egy gyorsan megszűnő zenekar létrehozására futotta, de az a bizonyos nyár, amikor éjt nappallá téve lelkesen gyakoroltunk a garázsban, meghatározó korszaka maradt életemnek.

A zenének nagy szerepe volt abban is, hogy angolul kezdtem tanulni, merthogy megérteni vágytam kedvenceim dalait. Nem gondoltam volna, hogy egyszer majd a megélhetésemet jelenti a nyelvismeret. De a sors útjai kifürkészhetetlenek, ugyebár...

A zenével szinte együtt jelent meg életemben az írás, és bár nem lettem a könykiadók és a bestseller listák kedvence, számos novellámat, versemet, egyéb irományomat ihlették zenék, dalok. Kedvenc előadóim így váltak kicsit magyarrá, belebújva soraimba, átváltozva és újra meg újra felbukkanva egy új inkarnációban.

Ha már zenész nem lehettem, maradtam zenegyűjtő. Amit kaptam, továbbadom olyan fiataloknak, akik olyanok, mint én voltam egykor. Néha a kezükbe nyomok egy CD-t, és csak annyit mondok, ahogyan nekem is mondták: - Ezt ne hagyd ki az életedből. - És örülök, amikor látom, hogy a dolog működik, és a dalok utat találnak hozzájuk.

Nem tudom, meddig tarthat ez. Nem tudom, meddig fogom még feltenni a lemezjátszómra ugyanazokat a megunhatatlan, örökbecsű albumokat. Nem tudom, mikor kopnak el a hangok, ahogyan egyes előadók élete múlik el lassan..., hiszen ők már akkor a színpadon álltak, amikor még a szüleim is csak félénken néztek körbe az Élet kapujában. De a küldetés maradt: továbbadni, amit kaptam. Új meg új technikai eszközökkel, új hordozókon. Régi kazettáim anyagai ma már CD-n, DVD-n várnak a megszólalásra, a VHS kazetták féltve őrzött videoklipjeit ma a YouTube-on nézhetem meg, amikor csak akarom. Régen órákat utaztunk és heteket vártunk egy-egy új zenére, ma már egy kattintás az Interneten.

De mindegy is. A lényeg a tartalom. Hiszen a dal ugyanaz marad - örökké.