A vándor csak ment, erdőn, mezőn, folyón, hegyen keresztül, mígnem beért egy csodálatos városba,
közel az óceánhoz. Egy nagy templom állt a város közepén, a vándor megkereste, és fejet hajtott előtte.
Magasan a toronyban egy kőszobor pillantott rá, kalapot viselt, kezében vándorbotot tartott.
A téren egy gyermek várta, aki ő volt valamikor, és kezét nyújtotta.
A vándor hosszú ideig ült a földön a jövő-menő emberek gyűrűjében, a kisfiút ölelve.
Amikor felkelt, szemei mögött már az újra megtalált lámpás fénye világított.
Tudta már, hogy mi a dolga, és elindult hazafelé...